A magyar női válogatott 2010-es felállása:
Csipka Szilvia
Mezei Katalin
Hegedüs Orsolya
Retteghy Orsolya
Zalai Ágnes
Készülünk az Európa-bajnokságra, és keressük támogatóinkat!
Nagy sikert könyvelhettünk el az április 24-26 között második alkalommal megrendezett, Bajor Lajos királyról elnevezett versenyen. A 8 résztvevő ország Európa legjobb csapatai közül került ki (Ausztria, Dánia, Hollandia, Horvátország, Lengyelország, Németország, Olaszország és mi - akik egyelőre csak dolgozunk azon, hogy a legjobbak közé kerüljünk) . A pekingi olimpiai csapatösszeállításban utaztunk ki, hetedik tagként az Ági pocakjában növekvő kislánnyal, aki végig jól viselkedett - már most megvillantva versenyzői erényeit.
Az ünnepélyes megnyitó során név szerint felszólítottak minden játékost, és felsorolták az összes addig elért címüket. Bizony, volt sok nemzetközi mester, egyszeres és többszörös Európa-bajnok, Velence Kupa-győztes, olimpiai bajnok, és még kitudja hányféle nemzetközi verseny győztesei, illetve előkelő helyezettjei. Még a horvátok is fel tudták mutatni a tavalyi Kőnig Ludwig Kupa-győzelmüket. Mit mondjak, nem nőtt az önbizalmunk ettől.
A megnyitón készült - hátul Harsányi József, a Német Bridzsszövetség alelnöke:
A másnapi első meccsen (16 leosztás) Ibolya-Gabi, Ági-Orsi összeállításban kikaptunk a dánoktól 4-25-re. A második mérkőzést a tavalyi győztes horvát csapat ellen vívtuk, akik idén nem a legerősebb összeállításukban érkeztek. Nagy lélekjelenléttel sikerült is az Ibolya-Gabi, Szilvi-Kati négyesnek 23-7-re legyőzni őket. Ezután a négyes csoportunkból már "csak" az olaszok voltak hátra, és mivel a dánok őket is megverték, tudtuk, ha legyőzzük őket, bejutunk a legjobb 4 közé. Ezt a nyomást tetézte az, hogy a meccset online közvetítették a bbo-n... A Szilvi-Kati, Ági-Orsi felállás azonban - bár a rajtunk lévő nyomás érződött egy-egy megmozduláson - sikeresen vette az akadályt: 16-14-re győztünk, és benn voltunk a legjobb 4 között!
Még szombaton este le kellett játszanunk a 16 leosztásos elődöntőt, ahol a lengyeleket kaptuk ellenfélnek. Az előző mérkőzés összeállítását megtartva ültünk le, és magabiztos - 26 IMP-s - győzelmet arattunk, s alig akartuk elhinni, de bent voltunk a döntőben! A rossz hír az volt, hogy a dánok ellen kell játszanunk...
Vasárnap 2x12 leosztásban - a bbo-n végig közvetítve - kellett eldőlnie a kupa sorsának. Az első félidőben az Ibolya-Gabi, Ági-Orsi négyes játszott, ám annyit azért változtattunk az ominózus első vereség leülésében, hogy ellenfelet cseréltünk. Ez jó taktikának bizonyult, mert a félidőben 5 IMP-vel vezettünk. Ekkor Ibolyát és Gabit Szilvi és Kati váltotta, s az utolsó partiig izgalmas küzdelemben a bbo-n történt rossz beírás miatt előszöra dánokat hozták ki győztesnek - 2 IMP-vel. Csakhogy hamarosan kiderült a tévedés, így még mielőtt elkezdhettük volna az önostorozást - mindig, mindenkinél lehet találni 2 kidobott IMP-t -, jött Harsányi Józsi, hogy akkor gratulál, megnyertük a versenyt. El sem akartuk hinni, de tényleg megelőztük az Európa élvonalába tartozó csapatokat. Külön öröm volt számunkra, hogy a díjkiosztón felszólaló dán kapitány a jó játék mellett kiemelte a csapatunkban lévő kurázsit és csapatszellemet, ami lehetővé tett, hogy az első meccs után képesek voltunk idáig eljutni.
A döntő:
A kupával:
Elkezdődött a Magyar Kupa. Kati, Szilvi, Ági és Orsi a Pikk Dáma nevű csapatban az első napon 59 győzelmi pontot szereztek, s ezzel második helyen állnak a Kaufmann-csoportban. Eredmények: itt
A Magyar Kupa legérdekesebb partijairól olvashattok a mostnatól heti rendszerességgel jelentkező PDF-formátumú bulletinben, amelyet innen is letölthettek: bulletin
A tegnapi búfelejtő este után lassan indult a napunk. Bár csak bőven ebéd után ébredtünk fel véglegesen, reggeli után hozzánk futottak be a telefonok, így félálomban megszerveztük, hogy ki kivel hova menjen ma - kultúra és shopping témakörökben. Kati és Laci Ibolyával és Harangozó Lacival az állatkertbe mentek, íme a pandák, akik ma állítólag szintén pihenni vágytak: 
Gabi és tiszteletbeli edzőnk Gábor a fiúcsapatból Balázzsal és Danival mentek a Silk streetet felfedezni, a Trenka-Bárczy páros pedig a Nagy falhoz látogatott el. Szilvi sajnos nem velünk lakik, de biztosak vagyunk benne, hogy a vásárlás nem maradt ki a mai napjából. A késői indulás, és az előző nap történéseinek feldolgozása miatt mi is a Silk streeten való shopping mellett döntöttünk. Az utazást nem bíztuk a véletlenre, megalkudtunk egy taxissal, aki bevitt minket a centrumba. Jól döntöttünk, hihetetlen volt megtapasztalni a város igazi léptékét. Minden képzeletet fölülmúlóan megalomán, ugyanakkor stiláris és technológiai szempontból is bravúros építészet, a gazdasági hatalom és a fejlődés impozáns reprezentációja. Az útról láthattuk a CCTV világhírű épületét is, amely bizonyára mindezeknek az emblémája kíván lenni - joggal.
Amikor megérkeztünk a helyszínre, nem tudtuk kihagyni a Starbucks Cafét
, de aztán rögtön belevetettük magunkat a vásárlásba. A Selyem utca azelőtt valóban a nemes kelmék adás-vételére szakosodott piac helyszínét jelentette, de ma már nem utca, hanem egy sok szintből és sok utcából álló bevásárlóközpont, ahol a selyem mellett mindent lehet kapni, amit valaha a kínai kézművesek készítettek, vagy ami a modern idők a futószalagjairól lejött. A vásárláshoz a dolgok megszerzésének izgalma mellett itt hozzátartozik az alkudozás is, ami egy meghatározott koreográfia szerint történik, és az ember biztos lehet benne, hogy amikor a lehető legnagyobb árengedményt sikerül kialkudnia, akkor sem fog a kereskedő rosszul járni, sőt. Viszont, ha jól alkuszik az ember, legalább megdicséri az eladó.
Ezekkel a léleknek megnyugtató, a szellemnek pedig nem túl megerőltető tevékenységekkel készültünk a mindent eldöntő holnapi napra, izgulunk, minden tőlünk telhetőt megteszünk, és bízunk benne, hogy a legjobb formánkat tudjuk nyújtani.
Pakisztán ellen jól kezdtünk egy 25-tel (Kati-Szilvi, Orsi-Ági), aztán jött az
X-akták, egy nulla Mexikó ellen (Gabi-Ibolya, Orsi-Ági). Sajnos a sokat emlegetett szerencse sem állt mellénk, nem úsztuk meg ezt a meccset. Holnap pihenőnap, nemcsak mi, hanem minden lelkes szurkolónk rákészülhet a döntő mérkőzésekre.
Ma reggel Dél-Afrika ellen kezdtünk, Szilvi-Kati, Ági-Orsi felállásban. Mi játszottunk a nyílt teremben, és volt egy kibicünk is, az egyik török játékos személyében, aki kémkedni jött az asztalunkhoz, mert nem sejtette, hogy Ági nem szeret a törökök ellen játszani, és ezért mi kimaradunk az esti török-magyar rangadóról. Persze, nem szóltunk neki, hogy fölöslegesen fárasztja itt magát, ahelyett, hogy pihenne, hanem hagytuk, hogy amikor mosdóba megyünk rakosgassa az asztal kártyáit, kávét hozzon, illetve, amikor csak tehettük, demonstráltuk, hogy milyen jól és magabiztosan játszunk (az előbbi különösen a meccs első felére volt igaz). Sajnos, ellenfeleink is elég bridzs-szerű játékot űztek, csakúgy mint partnereik a másik asztalon, így a végeredmény 11-19-es vereség lett.
Még nem volt semmi veszve, tudtuk, hogy mai két "szélső" ellenfelünk kapaszkodik a feljutásért, benne volt a pakliban a vereség is (a tapasztalatok azt mutatják, hogy a női mezőnyben mindig, minden csapat ellen benne van). Mindenesetre a középső "könnyű" ellenfélhez bízakodva ültünk le Ibolyával és Gabival a másik asztalon, és várakozásaink szerint győzelmet arattunk Lettország ellen. (21-9)
Az esti meccset a "félelmetes" törökök ellen játszottuk, és sajnos, a félelmek beigazolódtak: mindössze 9 pontot szereztünk. A nap végén 4 ponttal átlag alatt álltunk, és bár még mindig továbbjutó helyen vagyunk, nem voltunk boldogok. Vacsorából hazafelé a nyugodtabb alvás végett némelyek megpróbáltak az útbaeső szupermarketbe bemenni egy kis alkoholért, de sajnos már zártak, és még az ajtóban a "some wine, some wine" szókapcsolatot egyre hangosabban és artikuláltabban ismételgető "Egypt" feliratú mezt viselő úriember kedvéért sem nyíltak meg a kapuk.
Ha a holnapi napot átvészeljük - két meccsünk lesz a könnyű ellenfélnek számító Pakisztán és Mexikó ellen-, akkor az azt követő pihenőnap alatt remélhetőleg rendezni tudjuk sorainkat.
"A nap képe" még arra vár, hogy feltöltsék, de ez technikai okokból már csak holnap esedékes.
A továbbjutó helyen álló Szingapúr ellen kezdtünk ma a Szilvi-Kati, Ági-Orsi összeállításban. A két nehéz meccsünk közül ez volt az első, de amikor a mi asztalunkon rögtön az első partiban elhúztak egy gémet, kezdtük magabiztosabbnak érezni magunkat. A végén odáig jutottunk, hogy az ellenfél tőlünk kért tanácsot, hogy hogyan érdemes játszani egy küzdelmi helyzetet. A végeredmény 18-12 lett a javunkra.
A középső meccsen Szilvi-Kati és Ibolya-Gabi játszottak a – mind játéktudásuk, mind pontjaik alapján továbbjutásra predesztinált – svéd csapat ellen. Sajnos, ellenünk is nagyon jól játszottak, nekünk nem jött ki a lépés, így csak 4 pontot szereztünk.
Az utolsó meccsen nagy volt rajtunk a nyomás (egy vesztes meccs könnyen hozhatja magával a következőt, csakúgy mint a rossz parti), a középmezőnyben álló Új-Zélandot kaptuk ellenfélként, és Ibolya-Gabi, Ági-Orsi felállásban játszottunk. Az első unalmas bukott 1 szan után hirtelen 3 szélsőségesen elosztásos lap következett, amelyből kettőben nagyszlemet lehetett teljesíteni. Mi bemondtuk a miénket, az ellenfelünk szerencsére csak kisszlemet mondott. Ezután folyamatosan jöttek a 6-4-es, 6-5-ös, 7-4-es kétszínű lapok, a 8-as színek, mondtam is az ellenfelemnek, hogy most, hogy a szeniorok kimaradtak ebből a fordulóból, olyan partikat válogattak, amelyektől egy bizonyos kor felett már infarktust lehet kapni…
A végeredmény 24-6 lett a mi javunkra, így kimásztunk a gödörből, és végül 1 ponttal átlag felett zártuk a mai napot.
Itt pedig a versenyre vezető út mentén elhelyezkedő egyik látványosság:
Szerencsére korábban érkeztünk a helyszínre, így volt időnk leülni a hallban, hogy elfogyasszunk egy életmentő cappuccinót – 5 csillagos áron, mely egy átlagos itteni éttermi vacsora (lásd alul)ára. Az ólmos fáradtság és a dekoncentráltság egy csapásra elmúlt, és jó hangulatú, éles partikkal tarkított, 16-14-es győzelemmel végződő mérkőzést játszottunk a német hölgyek ellen.
A következő meccsen Ibolya és Gabi ült a másik asztalon, és a jamaikai válogatott volt az ellenfelünk. Várakozásaimmal ellentétben egy éltes angol lady ült le a screen innenső oldalán. Mivel soha nem találkoztam még senkivel, aki jamaikai, a játék kezdete előtt kérdésekkel bombáztam. Egy-két, az országra vonatkozó általános kérdés után viszont már csak olyanok jutottak eszembe, amelyeket mintha Ali G angol komikus Borat nevű kazahsztáni riporter-figurája tenne fel, pl. mennyi a jamaikai lakosság éves egy főre eső marihuána-fogyasztása? mindenki reaggie-t hallgat-e Jamaikában? stb. A játék közben még egy sztereotíp gondolatom támadt: vajon a bridzs-válogatott is hasonlóképpen alakult-e, mint a valós eseményeken alapján készült film (Jég veled) bob-válogatottja. Ez mutatja körülbelül a színvonalat is, amelyen játszottak… Bár nekünk éppen nem ment jól, ez sem mentette meg őket a 25-4-es vereségtől.
Az esti meccset Szilvi-Kati és Ibolya-Gabi játszotta Marokkó ellen, nagy izgalmak közepette. Az utolsó két leosztás előtti eredmény alapján az ellenfél vezetett 20-10-re. Ekkor a lányok két szvinggel megfordították a meccset, a végeredmény 16-14 lett, de a mi javunkra! Ezzel átvettük a vezetést a csoportunkban.
Cikk jelent meg rólunk a nol.hu-n!
És akkor íme egy átlagos kínai étterem - ahol már csak mi eszünk:
